A paradicsom nyelvén
Addig szomjas és éhes vagyok,
addig nem tudom, ki vagy,
míg egy este majd azt mondom:
nézd, hogy kíván,
és te nevetsz, ráülsz
és hintázol, hintázol
az utolsó őrületig
és őrületedben fölkiáltasz
a paradicsom nyelvén,
amit már elfelejtettünk,
de ilyenkor újra megszólal,
énekel, sír,
mert a fájdalomba és sötétbe
belevakít a
gyönyör
ragyogása.
