József, az újrakezdő

Mikor a fiamat keresztrefeszítették
és Mária a mennyekbe ment,
évekig sötétben hallgatóztam.
Aztán megmozdult a kezem:
szekercém éhes volt a gerendákra,
vérem a nők ölére.
Az új asszonynak erdő-szeme van,
szült egy új fiút:
délutánonként a ház mögötti fűben
szaladgálunk vele,
mint a lihegő gyíkok.
Azt mondják, Mária a Napba öltözött,
elvakítja az angyalokat is,
a fiam meg harmadnapra föltámadt.
Honnan tudjam?
Az én kapumat nem lépték át többé.
Velem nem történnek csodák.



Hátra Kezdőlap Előre