Don Juan
| | Később ezt letörölhetjük, ugye? |
Don Juan
| | vagy más okból meg akarom változtatni. |
Don Juan
| | Én magam vagyok a tökéletlenség. |
Riporternő
| | Az a fontos, hogy a fölvétel sikerüljön. |
Don Juan
| | Tudja, miért tartanak vadállatnak? |
| | mert senki sem képes arra, |
| | hogy minden nőért megőrüljön. |
| | Az átlaggal egyszer-kétszer |
| | de hogy valakinek állandóan |
| | a halálos szerelmet érezze, |
| | amitől már ezerszer megcsömörlött: |
| | ezt nem tudják elképzelni, |
| | Figyelje meg, minden sokszorosan |
| | utolérhetetlen képesség bűn. |
| | Ráadásul az én szerelmi éhségem |
Riporternő
| | Bocsánat, szalagot kell cserélnem. |
Don Juan
| | nemcsak egy Don Juan van, |
| | éppen az a bajom, ha ez baj, |
| | tehát úgy lehetne pontosabban körülírni: |
| | sokan vannak még hasonló vadállatok, |
| | de nem vallják be maguknak. |
Riporternő
| | Azt hiszem, a név is sokat számít. |
Don Juan
| | de rengeteg férfi szaladgál még |
| | Nem gondolja, hogy eseteiket |
Riporternő
| | Vigyázzon, itt megakadt a tárcsa, |
Don Juan
| | Kész? Míg lehajolt, azon gondolkoztam: |
| | hogy lehet, hogy ma csupa gyönyörű, |
| | nagymellű nővel találkoztam? |
Riporternő
| | ha nem a mikrofonba beszél. |
Don Juan
| | Nem baj, ezt úgyse akarom rajta hagyni. |
Don Juan
| | Kilépek az utcára, süt a nap, |
| | fagylaltoznak a gyerekek... |
| | És egymásután jöttek a nők, |
| | láttam már akkorákat és olyan fehéreket |
| | meg tiszta rézbarnákat... |
| | mit gondol, miért van az, hogy |
| | én folyton csak ilyesmikre készülök: |
| | heverők, bokrok alja, puha szőnyegek, |
| | ahol teljes Nap-lényemet kitombolhatom |
| | ha nem lépek ki magamból? |
| | Ezt különben mindenképpen |
Riporternő
| | Úgyis nagyon elvontan hangzik. |
Don Juan
| | Szeretek szembenézni magammal. |
| | És mindig a vérembe ütközöm. |
| | Izzik, tüzet fog, képeket lök elém, |
| | az ősi tengeri isten, Poszeidon, |
| | a szigonyával, - ahogy egyszer |
| | kitépi az egész létemet gyökerestül. |
| | Vagy a fénybe. Nem tudom. |
| | és nem emlékszik semmire. |
| | Ez a különös: megyek haza, |
| | himbálódzom, mintha hajón járnék |
| | és nem emlékszem semmire. |
| | Érti? Nem tudnék ilyenkor |
| | erőlködnek ki az emberek. |
| | Mit mondott? Mennyi lehet ez a műsor? |
Don Juan
| | Nem, most már semmi sem jut eszembe. |
Riporternő
| | Eddig nagyon jókat mondott. |
Don Juan
| | éppolyan idegen vagyok magamnak, |
| | Félek a véremben lakó idegentől, |
Riporternő
| | Mit mondhatna erről a hallgatóknak? |
Don Juan
| | A hallgatók nem érdekelnek. |
| | Én csak magával beszélgetek, |
| | mert olyan szép, szomorú, mély szeme van. |
Riporternő
| | Lebbentse föl egy kicsit. |
Don Juan
| | De hogyan? Mikor már mindent |
| | kibeszéltem. Hadd fogjam meg |
| | a kezét, hadd érezzem a lélegzetét. |
| | Istenem! Látja, minden titok kinyitható - |
|