Légy szép: eddig is szebb voltál |
a forró napnál, a nyárfa zöldes-fehérségénél, |
légy szép ott is, a másik oldalon, |
a másik oldalán, az árnyékban, |
simítson ott is felhőivel a föld, |
mozdulataid részegítsenek, |
az elsodródó fény-hullámokkal, |
a nemzőkkel, elveszejtőkkel, |
a szél szálfáit, a sóvárgás |
bőségeddel, adakozásoddal, |
fölszított perzselés-szárnyaddal, |
és légy még szebb, nem kell most |
páfrány-kendőt teríts magadra, |
tavak tükrét terítsd magadra: |
legyen veszteségem a dolgok |
eltitkolt magva, tűzfészke, |
a szem, az orr, az ujjbögy, a dobhártya, |
a szájhús, az idegvégződések mámora, |
sötétből kiforduló, semmibe visszafoszló, |
leköpött jóság, halálból fölriasztó, |
halálba-lökő; szép nő, szép anya: |
káromkodásommal csiszolt láb és mell, |
a dühödt, elszabadult nyelv hegye, |
fogak kőtorlaszai, ínyösszehúzó só-csipkéi, |
havas sírkövek az édes földben, |
a gyönyör vállába merített ezüsttőrök, |
hát, amire ráborult este az orgonabokor, |
a fürtös, a rozsdás csontvázzá száradó; |
könnyed kihívás szentélye, |
lassúdan tartja a kis koponyát, |
kis szívet a megszületés Napja elé, |
és lázukba-feledkezett combjaid, térded, |
a fehér tűzeső és megtermékenyítés |
az út vége, hol a csönd örvényeiben, |
mindig megismétlődik a kezdet: |
egysejtűvé válásunk, emberré-kavargásunk; |
megnyílás virága, te arcot mutató, |
arc, te zömök csontú, te fehér tükrű, |
legszebb pokol-képe egy lénynek, |
ki megbélyegzett magának, |
ki nem ejt ki a szájából, |
légy szép, legidegenebb testvérem, |
világra-kisajtoló, fölfaló anyám, |
életem zuhanása, szilánkokra-törése, |
imádkozom csúf bálványodnak, |
|
|