Menekülni: de mitől? Magamtól? |
Szégyeneimtől, szomjúságomtól? |
Menekülni, de csak magamat pusztítva, |
magamat hurcolva akárhova, |
bármilyen földre, vízmosásba, |
bárkinek káprázatába, combjai közé. |
Megfutással felelni a futásra, |
menekülni hónapokig, évekig, |
míg leszaggatlak magamról a megvetés tüskéiben? |
Meneküljön, kinek van menteni valója, |
nekem csak lázaim vannak, |
csak igézetek és mozdulatok, |
csak jövőm van, jövőm volt, |
te voltál, indulataidban forgó; |
minden hús- és testvér-összeforradást |
az első egymáshoz-lökő csodálkozásig, |
mikor még nem kutattuk át egymást, |
csak átvilágítatlan testünk |
igért földet, megkapaszkodást |
a tengerből, légüres térből kitántorogva, |
a szavakat és a test ellenkezéseit, |
elragadtatásait odavetve, |
arcot, beszédet cserélve, |
hogy átjuss önmagadon, eljuss az idegenig |
kinek anyasejtedből sincs már |
a húsában, ki előtt nem állhatok meg, |
mert ismeretlen a bőre, párolgása, |
mert más képe vetül ábrázatára, |
visszahőkölök én attól, menekülök, |
van előttem futni lapály, |
a kétségbeesés egész országa, |
és ugrok és visszafordulok: |
menekülj te, menthetetlen, |
menekülj te magadtól, tőlem, |
de nem menekülök. Nem tudok. |
A szél nagy ütésétől kitörnek a fák. |
Kettéhasadnak, lezuhannak, |
elmenni nem tudnak. Itt még |
Megáll a nap, a madarak megtanítanak |
Itt még tudom, ki vagyok, |
távoli, meg se hallható zenékre |
figyelni. Előlük fussak el? |
Előled? Itt akarom megérni |
szétmorzsolásomat: saját földembe, |
saját forrásaimba visszafolyva; |
itt maradok; gyávaságomat |
az első éjszaka rémület-hullámában, |
de már égett a tűz, és benne én, |
lángoló vállal és vesével. |
|
|