összefut, a sárga rozs tövében |
ültem. Görbe, meszes kérgű |
|
Már lefelé lógtak a kalászok, |
nyakamba szúrtak, mocsár és érő |
bodza szaga; tükrösen ömlött |
|
A diófa derékig rozsban állt, |
árnyéka lassan mozdult el a vállamról, |
meztelen lábam a kocsivágásban. |
|
Egyedül ülök ott, csak a nap-ivó síkság |
fekszik mellettem kék, déli |
|
|