|
Ó szerelmem, te első, első kiszakadásom, első kigyómérgem, te kerítésre akadó haj-zászló, te kéz izzadsága, te szavak világítása, te kislány, te elforduló csípő, sárga repcevirágszem az agyamban, te kerékpáron számnak ütődő forró nyak és hát, te hullámok közt két kezemben tartott, kapálódzó szív, te éjszakámig nyíló száj és fogsor, piros ajk a virradat füvén, te énekek és hallgatások bodzabokra, ó hívhatatlan és fölidézhetetlen, te nevetés az ünnep ablakában, te előttem hajló erős boka, te gyerek, te a bizalomnak aranybörtöne, elutasítás csonttörővasa, minden nap más festésű bálvány, minden éjszaka vércse-áldozatokat követelő oltár, ó beszakadt szentélyű templom, felhőszakadás, virágszirom-mellű úszósziget, végeszakadatlan nyárfacsörgés az esti dűlőkön, mikor a tehenek szarvasokká vöröslöttek, ó szerelmem, hol vagy, hol fekszel a letört lábú Krisztustest mellett zöld mohával beborítva, hol száll a bőröd illata, ruháid meleg íze, hol ugranak cipőid át a havon, át a földrepedéseken, át a fejem fölött? Ó sötétben suttogott árulásom, sötétben megtalált melled, sötétben kinyitott, szégyellt kapud, sötétben fölgyújtott tüzed, elfojtott őrültséged, fehér méz, ami az éveket összekötötte, fehér lábszár, mely szaladt, megfeszült és a karomban maradt, bolondos, szomorú kiscsikóorr az orromon, ó bújkálásaink, átkaink, megfagyott nyelvünk, közös istenünk, közös félelmünk, idegen óráink, csontunk, halálunk, együtt-futásunk az időben, együttreszketésünk az ágyadban, kicsi voltál, hullámos, barna, gubancos hajú, szerettem nézni mikor a hajad mosod, mikor másokkal beszélsz, te vad-őszinteség, fékezhetetlen gyönyörkereső, te semmi lemondás, semmi fél-odaadás, semmi fölszíni rebbenés, te iszapig megforduló víz, ragaszkodás fekete gyökere, ó te első érintés, első fölmordulása a mély földüregben alvó vérnek, első zengése, ragadozó tombolása fülemben, te első száj hava-tüze a szívemen, első nyelv deres, villámló fogaim közt, első elfelejtése, első ellensége anyámnak, ó első álmatlanság, virrasztás, halálképzelés, első düh, bosszú-csikorgás, kihegyezve minden érzék, kihegyezve minden álom, kihegyezve minden fájdalom: csak ki kellett volna bírni, csak bele kellett volna halni; ma is állnál este a kapu előtt, ma is ugranál velem a hóesésbokorba, ma is Fehér Virág és Fekete Gyökér, ma is istene, földje, felhője, zenéje, bőre egymásnak, ma is te az első, ma is te, a fölénekelhetetlen, kinyithatatlan, ó zöld homok, amibe egymásután nyomódott csupasz talpunk, kút vizén, a mélységben nézett iker-arcunk, ó ma is ott kapaszkodnánk a dombon virágzó vadmeggyfába, az eltakaró sátorba, a méhekkel zúgóba, ó ma is ott a fehér szirmok verésében, ma is ott a szerelmi árnyékban, lent a mocsár, a nádas, a sötétség, az elpusztulás, szétszakadása húsnak és csontnak, ma is tudom: választás volt, utolsó lázadás volt, utolsó kísérlete a meggyfává válásnak: kisemmiző, száműző tavasz, leégett töltésoldal pernyéje, bűze a szánkon, kórókat nevelő homoksíkság, hol nincs leveles ág, nincs elevenítő paradicsomi szó: csak mentünk deszka-lábbal, ó szerelmem, ó első teremtőm, első megnyúzóm, bőröm és vérem, buktunk ki a lehajló ágak szoknyája alól, fegyverek után kapkodva, gyilkos arccal, árulók, őrültek, sírva, fenyegetőzve. |