Megrázkódnak a tegnap fái |
váratlan, hosszú suhogással. |
|
Hajlonganak a láthatatlan szélben, |
sárga levelük az idő árkaira hull. |
|
Gallyaikkal beleütődnek a kis |
csillagokba és a sötétedő üregekbe. |
|
Sok rikácsolással egy madár |
jelt ad a némaság folyóágainak. |
|
|