Fejem alatt telihold
Soha többet
erre a szétkoncolt tájra,
soha többet.
Szerettem
árvalányhajait,
magamba gyömöszöltem minden
homokdombját.
Néztem ezüstnyárfáit,
hallgattam esőjét,
teliholdját fejem alá tettem
éjszaka.
Mellét fölhasították,
sebeibe kátránypapírt, üveget töltöttek:
a mérgezés
le-földobálja.
Hulladék-foltok,
roncs-erdők,
röhejes deszkaházsor
egyazon halálos, lassú
száj előtt.
Soha többet
erre a megerőszakolt,
szétdobált combú tájra,
soha többet.
