Ha önmagává változna a szó
Ha önmagává változna a szó
és a halálbizonyosságot,
teljes önkívületi gyönyört,
vágyakozást, időt, képeket
belelövellné mint sugárzást, vért, mérget
csontunkba-velőnkbe:
szétroncsoló-termékenyítő ősanyag
volna akkor a szó,
kibírhatatlan mennydörgés-villámlás,
ami után nem maradna
semmi, semmi, semmi,
s a látóhatár üres ívét
átbökné lassan
a legelső nap
bikafeje.
