az akácfák gyökerei egy idő után |
elérik, ami csontomból-húsomból megmarad |
hajt belőlem a vasúti töltés mellett, |
honnan az Alföld homoktarajai meglódulnak |
Kecskemét, Szabadszállás felé. |
|
Ott állok majd a többi sovány fával, |
ahogy mindig szerettem volna, |
tüskésen, sárga-levelesen, |
s a gyerekkori szelek verseimet fújják |
Kecskemét, Szabadszállás felé. |
|
|