Elmenni oda, ahova nem lehet, |
s nem találni a földnek-hajtott diófát, |
|
nem találni zöldmohás erdőket, vadvizeket, |
gólyát, bíbicet, rétisast, ebihalat; |
összevissza növényi mámort a vizek alján: |
hínárt, békalencsét, fehér, |
vaskos, ízelt nádgyökeret, |
|
elmenni oda és nem találni |
a síkföld teremtett homok-titkát, |
ami úgy húzott magába, úgy ijesztett, |
hogy szomorú voltam tőle és eszeveszett, |
|
elmenni oda a kiszántott pagonyok, |
bokrok, sömlyék pusztájába, |
a fehérlő homokra, felhőkig táncoló |
forgószélben; laposok és domboldalak |
rozsvetésében, kukoricásaiban, |
hol még úgy állnak a fekete akácok, |
kunhalmok, ördögcérnasövények, |
|
elmenni oda, bejárni a pacsirtás, forró dűlőket |
újra és újra; a lábom, a talpam |
ünnepe nagyobb, mint a szememé, |
a bőr, a hús erősebben csókolódzik a görönggyel, |
fűvel, kórókkal: és visszanövök |
emlékezve, porosan, ötvenéves |
gyerekarccal, félve, izzadva |
|
|