az évszakokat, az időt szántottad, |
lovaidnak Eső és Szél volt a neve, |
tovább vittek, mint a dűlőút, |
az évszakokba, az időbe vittek, |
mintha nemcsak te volnál ott, |
mintha mi is ott volnánk, |
|
napokká gyűrűztek, elöntötték az orcád, |
vonszoltad előttünk az idő zsíros barázdáját, |
te csupasz lábbal a sokaság |
|
|