Mikor te szántottál

Mikor te szántottál,
a húsunkat szántottad,
az évszakokat, az időt szántottad,
lovaidnak Eső és Szél volt a neve,
tovább vittek, mint a dűlőút,
az évszakokba, az időbe vittek,
mintha nemcsak te volnál ott,
mintha mi is ott volnánk,
izzadságos ingű.
Mikor te szántottál,
összegurultak a percek,
napokká gyűrűztek, elöntötték az orcád,
elborították ágyékod,
vonszoltad előttünk az idő zsíros barázdáját,
vitted a mi időnket,
te csupasz lábbal a sokaság
mellére lépő.



Hátra Kezdőlap Előre