a földön-átlátó elment tőlünk, |
a tűzfal-arcú fogta botját, |
|
kezét mossa egy esőfelhőben, |
azt mondja: törjétek le a tengerit, |
sajnálom ezt a kis országot, |
|
most kígyózzon föl a fák koronájáig, |
pukkanjanak el a zöldarany levél-halak, |
|
senkise görnyed a kérges akácok között, |
|
bort öntünk hideg poharakba |
magunkra-maradtan, sírva, |
mint a szélben ide-oda csapódó |
|
|