a szelek a fáknak, tépázni kezdik |
a zöld leveleket, a kicsit már rozsdás |
|
ahogy zihálnak és rohamoznak |
míg minden terebélyt a földre tépnek, |
míg annyi eleven fürt, hajlékony ág |
|
tudod, ez a gyilkolás, ez a kivégzés, |
ez a nehéz munka, ami nem lehet |
meg egyszerre: lépésről-lépésre |
készül el a pusztítás remekműve, |
|
a leveleket le kell szaggatni, minden erdő |
minden kert, utca díszeit, |
nyögünk, nyögnek-búgnak a fák |
mikor megkezdi a történelmi tömegmészárlását |
|
tudod, ez a csapkodás, tördelés, pattogás, |
sírás: zúgnak, panaszkodnak, |
ellenkeznek a fák, cserjék, bokrok, |
ez az emberi megpróbálás, mikor üt a szél, a hideg, |
a zúzmarás csillagok mikor rálépnek |
a kiszolgáltatott virágokra, |
|
nincs védelem, minden gyümölcsnek, magnak |
le kell hullnia tragikusan ez a férfias vég, |
a zokszó nélküli, megállíthatatlan |
bukás, zörgés, míg minden csupasz lesz, |
|
tudod, néma, csontvázi templom, |
röpül felé egy varjú, károg, |
kár, kár: tudod, mintha végigrepedne |
az ország fölött a mennybolt |
kemény, csúszós-kék jege. |
|
|