Végre megszólaltak a bennszülöttek

Végre megszólaltak a bennszülöttek,
kikhez én is tartozom,
valamit mondtak a síkságiak,
sötét vérűek, trágyás sarkúak,
sarkukon át beszéltek
ezek a dombnélküli, fekete göröngyök,
a föld torkai a te torkodon át
lökték ki a nehéz szavakat,
álltál egy szekér ülésén hajnal felé,
azt mondtad a reményteleneknek,
énekeljetek velem:
„Dicsőség az éjszakának,
mert ime, tüzet szült,
Dózsa föltámadt.”



Hátra Kezdőlap Előre