Ha látnád
Ha látnád, hogy élünk itt,
egymástól elszakítva,
földünkből kiszakítva,
ha látnád,
hogy töredezünk itt csírák nélkül,
tavasz nélkül,
látnád fejünkben az egymásra
csapó ijedtségeket,
ha látnád üres napraforgótányér-képünket,
eloltatlan, olthatatlan szomjúságokat,
ha látnád, hogy kinyújtott karunk
nem ér el az ég húsáig.
És pattog ránk a szemét,
az önvád, az eső!
