Csak aki táncolt már

Csak aki táncolt már
a pajta nád-szagában,
széna-, bükköny-szagában,
a többiek kezét fogva,
körben, megizzadt ujjakat szorongatva,
ötven torokkal rekedésig énekelve,
egymás szemébe villogva,
érezve boros, vad szájukban
a közös farkas-lelket,
a tüzet és kapaszkodást,
amit belőled ittunk,
csak aki nekivadult igy,
ismeretlen férfiakkal és nőkkel,
kik mind rád hasonlítottak,
csak aki dülöngött fáradtan
kurjongatva hazafelé
a síkság egyenes, ezüst-poklában,
az hallja meg újra és újra
vérébe írt szavaidat.



Hátra Kezdőlap Előre