ezer éve föltűrt vászongatyában, |
gatyából kihúzott ingben, |
|
csak te tudtál mindenki lenni, |
mindnyájunk nyelvén okoskodni, |
mutatni az országházra és az ekére, |
|
csak te tudtál erdő maradni ott, |
|
útnak indítottad a házsorokat, |
az évszakokat, reménységeket, |
elől mentél, énekeltetek a hosszú, |
elhagyhatatlan ereszek alatt, |
énekeltetek a sárban, századokban, |
|
mi némák vagyunk, rongybabák, |
túlságosan felöltözöttek, |
elfalaztuk magunkat házainkban, |
idegeinkben, gépszolgák lettünk, |
|
nem maradt másunk, csak te, |
|
|