Hang
Hang
| | mi már nem a szegénységtől félünk, |
| | nem a zsírtalan tésztalevestől, |
Hang
| | szívünkre a változás nehezedik, |
| | mérgezett s mérgező folyóink, |
Kar
| | mérgezett s mérgező folyóink, |
Hang
| | meghajlását a gépek alatt |
| | gyárak, műanyag-szemét alatt |
| | milyet te még nem láttál? |
Kar
| | milyet te még nem láttál, |
Hang
| | gyerekeinknek műszer-feje lesz, |
| | mire fölnőnek, művégtagokon |
| | szaladnak másik földrészre, |
Hang
| | örülünk s félünk a holnapi |
| | szabadságunkat hozzák-e vagy elpusztítanak? |
Kar
| | szabadságunkat hozzák-e vagy elpusztítanak? |
Hang
| | Észrevétlenül sorvadunk el |
| | mint a lomb között a fa legfölső ága, |
| | - akkor veszik észre, ha már földre zörög - |
| | vagy növünk tovább, amint |
| | villogó technikák röpítenek sorsunk felé, |
| | Mondd meg nekünk, halott. |
Kar
| | Mondd meg nekünk, halott. |
Hang
| | Láttad: falunkból város nőtt, |
| | unokádból éjszakai röpülő, |
| | génjeidet csillogó, üveg gén-bankok őrzik, |
Kar
| | génjeidet csillogó üveg gén-bankok őrzik. |
Hang
| | Hadd mondjuk el: rettegve fekszünk ágyba |
| | egy napon hátha fém-csattanást |
| | hallunk puha csókunk helyett, |
Kar
| | egy napon hátha fém-csattanást |
| | hallunk puha csókunk helyett, |
Hang
| | akkor már csak sírni jöhetsz vissza hozzánk, |
| | csak siratni gép- és villamosagy-fiaidat, |
Kar
| | csak siratni gép- és villamosagy-fiaidat. |
Hang
| | mióta gyorsabban pörögnek napjaink, |
| | s életünk remények között tűnik el, |
Kar
| | s életünk remények között tűnik el. |
|