a zenélő meg a zene-csináló,
|
az ének, a dobolás meg a tánc,
|
a szoborfaragás, a képfestés meg az élet
|
mindennapi dolga: a vetés, házépítés,
|
a tett értéke, a szépség értéke, az igazság értéke
|
az isten szíve meg az ember szíve,
|
erős gondolatunkban az élet meg a halál,
|
a síkság, az erdő és a város,
|
az ember lelke, a fák, az állatok
|
a szerelmi vadság meg az összefonódó férfi-női kéz,
|
a csöndes világ minden tiszta folyója,
|
s kibújnak belőlük új szigetek, földrészek,
|
hogy lakhassunk, járhassunk partjaikon
|
akkor majd veszed a botod
|
és fütyörészve föltámadsz.
|
|
|