Halleluja föltámadóknak

 Halleluja,
a tél felleg-ravatalát letépjük és magyarul
dicsérjük a tavaszi nap-kakast,
 halleluja
 föltámadóknak.
 Halleluja,
karvalyos őr-szellemeinknek
a rügy-kiáltó vadgesztenyék tetején,
 halleluja
 föltámasztóknak.
 Halleluja
nektek, kik fölfújtátok koponyátokat,
mint böszme, nyuszifüles léggömböt,
 halleluja
 föltámadóknak.
 Halleluja
a parancs-meggondolóknak, a fullánkosoknak
szentgyörgyi nyereg-magasságukban,
 halleluja
 föltámasztóknak.
 Halleluja,
most újra lobban a veszélyre agyunk,
a vonagló giliszta-gyújtózsinórt eltapossuk,
 halleluja
 föltámadóknak.
 Halleluja
az ítélet-tagadóknak, a mindig keveseknek,
csak az ő ekéjüktől hasad föl a mi szívünk,
 halleluja
 föltámasztóknak.
 Halleluja
a vezér-csákós lovasoknak, János jelenéseiből kivágatóknak,
nézzük, és szemükben vér-hernyós rózsa,
 halleluja
 föltámadóknak.
 Halleluja
a patak-kezűeknek, a történelem
mocskos térképeit paskoló Ágnes asszonyoknak,
 halleluja
 föltámasztóknak.
 Halleluja,
legyezőként virul szét bennünk a húsvéti fény,
félretaszítjuk sírunkról a homokkő-sorsot,
 halleluja
 a pörölő szélnek.
 Halleluja
a magatokra virágzott húsnak,
csontváz-testvérek,
 halleluja
 csontváz-testvérek.



Hátra Kezdőlap Előre