Azt mondod, szét vagyunk csapva |
és még akik egyet hisznek, |
azok is egymást zabálják, |
azt mondod, szétszabdaltatunk, |
mert se tervünk, se jó kezünk |
nem állítja meg a kígyót: |
Azt mondod, mért nem lázadunk, |
amint por lázad a szemre, |
mert csak kvarc-szilánkok vagyunk, |
fullánkosak, halált-keltők: |
azt mondod, sustorogjunk rá |
De komáink villát vesznek, |
asszonyaink három gyűrűt, |
nem a magyar szó a szélben, |
Úgy gyűjtenek itt hatalmat, |
telket, állást, biztonságot, |
gyomra szíj fölött kibuggyan. |
Hogy akarsz te vaknak látást, |
sólymos lelket, Balázs testvér? |
Hogy akarsz tüzes trónokat |
|
|