A többszemélyes én

Fehér, zöld, sárga, fekete
reklám-zászlót eszik a kékszárnyas tehén:
bújik kiivott pálinkás üvege
mögé a többszemélyes én.
Egyik személyem kikalapált,
kemény, mint a láng:
a másik naponta lángon tisztítja magát
szeszes cefrék gyanánt.
A harmadik nem tűr magasabbrendű lényeket
maga mellett; a negyedik isten felé
küld reménytelen fenyegetéseket,
mert tudja: senkié.
Szeretőm, ha bekapcsolom,
forog-zörög, mint a betonkeverőgép:
bizalma csöpög minden oldalon,
a melle réz-kötőfék.
Poshadt hegyen guggoló busz
indul, a Dunán is átszáll:
már nem tudom, jár-e még a neandervölgyi juss,
ami több fogaskerék-kattogásnál.
A világhírek ragacsos csíkokban
mossák alá fogaim között az utcát:
utolsó személyem szikrázva égre lobban,
ha megcsapja a lángoló hazugság.



Hátra Kezdőlap Előre