Cápafogas táj
Abszurd a dolgok töve, mondtam
s villant a kobaltbomba-jel,
hogy csak a semmi, hol nyugodtan
terjeszkedhet az életem.
Szerelmem, csípőd csillagába
zár most az igazi halál,
mert vártam isten ajakára,
de cápafogas lett a táj.
Menekült vagyok: ellenséges
ország az értelmem, szívem,
és csak nézem, a sárga gépek
hogy kattognak velem.
