Az idő ruhája

Minden nap halál-átitatódás. Élni csak halált reggelizve, ebédelve halált-csókolva, írva, gondolva, halálba-szerelmesen… Évszakok szerint! tavasz-hártyadöfés, nyár-felhőszakadás, ősz-mustosodás, tél-bálványzuhanás. Meghalni. Nagy folyamokban visszahömpölyögni a szülő-mélybe. Rombolás, szerelem: madár-éjfél-ártatlanság, csillagfény-dörgés. És igézés, szellem, titok. És én: sejtés, kimondás. Meghalni? A titok nem halandó. És az idő mindennek csak ruhája, a föld: csoda, szenvedés. Erre a vonagló, vörös szívre tapasztom a szívem. Az utolsó reggel.




Hátra Kezdőlap Előre