Isten nagy csöndessége előtt |
| némuljanak el minden agyvelők. |
|
Hallgatok éjben, akácvirágban: |
| ezért mozdultam az anyámban? |
|
Holdra nézek, jég-fogú csillagokra, |
| többet tud nálam egy olajfa! |
|
Véletlen vagyok, pillanatra-lény, |
| elpattanok az éggömbfény-zenén. |
|
Magamban nem találtam rendet, |
| azt se, amit a természet jelentett. |
|
Félig élve, félig halottan |
| jövendőmet kiszámítottam: |
|
anyaggá török, megdicsőülök, |
| szétver a lét, mint recsegő tököt. |
|
Üressé nyílok. Nem támadok föl, |
| nem virrasztok a jázmin alatt többször. |
|
Isten közönye megingathatatlan, |
| koponyarésén belepillantottam. |
|
Ömlő, nagy csöndessége előtt |
| némuljanak el minden agyvelők. |
|
|