Holdsarló és Esthajnalcsillag

A természeten és emberen túli
magányosan nézegeti
 az esthajnalcsillag és a holdsarló
 párosodását.
Ágaskodik-hanyatlik meztelen testük
 a keleti égen.
Kék és ezüst gőz a ruhájuk,
a tölgyerdős hegyre, a házak folyamára akasztották.
 A hideg hold átöleli
 a hideg csillag-fiút.
Most már ők is elárvultak.
 Hogy sejthetnék meg
a fölöttük kinyíló, nap udvarokon túli
 szemeket?
A fa legcsúcsán sárgarigó ül nyugodtan: meghajlik
a vékony ág, melegek
 szőtt fészkükben a tojások,
 isten
egyedülségéig nincs út.
Öledből kihasadok. Még mindig hajnalodik,
 még mindig fehér jégcsap-fénnyel
 csordul agyunkba a mindenség.



Hátra Kezdőlap Előre