Mokasszin és előszoba

Az előszobában
 a mokasszin,
amit a szeméttárolóban fölfedezett
 ócska aktatáskából
 varrtam.
 És körülsüvíti a sárgás
 akácerdő,
 leugranak a fákról a fácánok,
rikkantozva veszekednek
 a sárgarigók;
 egy róka
 a fogasnál csörgő nyárbokorból
 ugat ki;
 tűz mellett heverészek
a nyitott csúcsú indiánsátorban,
 késeli
 a szél, géppuskasorozatokkal lövi az eső
 a műbőrponyvát:
 minden behulló esőcsepp
 egy év:
télen feketére égetik a füvet, tűlevelet
 a fenyők alatt,
 tavaszra új sarjadékok
 zászlai
 a derékban
 lefűrészelt szálfatuskón;
 egyre lassabban
mozdul a keskeny folyó
 a partjairól
 időnként beleömlő homoktól,
már csak akadozva viszi a légpisztollyal
 szétlőtt kecskebékákat.
 Ha egyszer majd csak
 egy homokbánya tátja rám
 gépesített pofáját
 a domb és a szarvasbőr-sárga
 erdő helyén,
fölhúzom a mokasszint
 és menekülök újra
 oda-vissza,
 oda-vissza
 az örökzöld előszobában.



Hátra Kezdőlap Előre