| állat-testvéreink módjára |
| hajad sásfészkében fuldokolva |
| a szerelem mennybemeneteleként |
sajnálom, hogy csak két újszülött vad |
| diadalmas sikoltása és rémülete |
hol minden fűszál izzad, a levelek |
| gőzölögve pusztulnak térdünk alatt; |
| sajnálom, hogy megint lezuhanunk |
| szépségeidtől, mely fehér köldököd |
| és combod tövének szépsége, |
| egybecsorduló, titkos nedveink |
| és ideg-érintéseink szépsége. |
Ki tehetne minket áramló nappallá, |
| hulló címerű holdvirággá? |
| Szeretném, ha végre én csak én volnék, |
| szervek, közvetítő testrészek nélkül; |
hajad denevéres barlangjából, |
| tested sercegő fáklyáiból, |
| bejárataid homályos csipkéiből |
| nyelvemre lefordíthatatlan |
karodon-öleden, szakadozott évszakaidon át |
|
|