Buddha azt mondja: nincs olyan tenger, |
olyan hegykaréj s vágyakozás, hogy el ne mossa |
a csillagokon tajtékzó idő: az örök nevetés: |
szeretlek, szeretlek, amíg élek, |
szeress, szeressél, amíg élsz. |
|
Buddha azt mondja: nem a test a bűn, |
nem a hatalom, nem a gazdagság; |
a mocskos ragaszkodás keni be sárral a képed: |
szeress, szeressél, amíg élsz, |
szeretlek, szeretlek, amíg élek. |
|
Buddha azt mondja: te magad káprázata, |
indagubancban jársz, zöld bilincsben, |
arcod a semmi csiga-ködébe vész; |
szeretlek, szeretlek, amíg élek, |
szeress, szeressél, amíg élsz. |
|
Buddha azt mondja: szerelmesedben én rejtőzök, |
hiába keresed mosolyán, csipőjében, nem ő |
a titka a rózsa üdvösség-leheletének: |
szeress, szeressél, amíg élsz, |
szeretlek, szeretlek, amíg élek. |
|
Buddha azt mondja: tollasodik a héja, |
szárnya nő, fölszáll vijjogva a térbe |
s testéből nem marad csak a tiszta röpülés: |
szeretlek, szeretlek, amíg élek, |
szeress, szeressél, amíg élsz. |
|
Buddha azt mondja: szenvedni született |
az ember és a kő, szenvednek a göröngyök, |
óriáspipacsok, pillanatok, véglények: |
szeress, szeressél, amíg élsz, |
szeretlek, szeretlek, amíg élek. |
|
Buddha azt mondja: felejtsd el anyádat |
dobj szülőföldedre szemfedőt, szívedet úgyis |
markába kapja a mindenség-rettegés: |
szeretlek, szeretlek, amíg élek, |
szeress, szeressél, amíg élsz. |
|
Buddha azt mondja: mihez kötöd magad? |
Itt üresség minden: arany templomok, |
acélhasú birodalmak, világteremtések: |
szeress, szeressél, amíg élsz, |
szeretlek, szeretlek, amíg élek. |
|
Buddha azt mondja: miért csak egyet szeretsz? |
Nekem éppoly kedves egy levél, egy pióca, |
mint a nap s tízezer más csillag vagy ész: |
szeretlek, szeretlek, amíg élek, |
szeress, szeressél, amíg élsz. |
|
Buddha azt mondja. két indulat, nő a férfit, |
férfi a nőt üvöltő vaddá teszi végül, |
neked a hallgatás ágán van a fészked: |
szeress, szeressél, amíg élsz, |
szeretlek, szeretlek, amíg élek. |
|
Buddha azt mondja: halássz a halálra |
szomjúságod folyóján, s hálódon |
átvakít egyszer a gyöngypikkelyes feledés: |
szeretlek, szeretlek, amíg élek, |
szeress, szeressél, amíg élsz. |
|
Szerelmem! kiáltok: te vagy a Buddha |
s én a te öledbe veszek, félő utasa |
a meg-nem-maradásnak, éjnek: |
szeress, szeressél, amíg élsz, |
szeretlek, szeretlek, amíg élek. |
|
|