Ezekhez képest szent vagyok,
|
még lassan istenné leszek,
|
|
egy pillanatra se
én soha |
kicsi csimota-koromban talán |
egy nő szeméremajkai közt |
fogadtam el ezt a világot |
toll-fehérében röpülve se |
a csillagok naprendszerek |
törvényeinek teremtéséből |
ezt a minden másodpercben |
a szív félájult boxmérkőzését |
miféle sorsistenek szőtték |
s egy dührohamban egyesült |
s én az ő ismeretlen-bűnű őseiknek |
nem fogadtam el az arcomat |
a szerelmes kiszolgáltatottságot |
egy másik cápabőrkesztyűvel becézett |
mégis befogadnak a húsukba |
összekeverednek a sejtjeinkkel |
közösen is elfogadhatatlan |
én a tavaszi fűzlomb-mámorban is |
dióhéjként recsegve-betört |
erőlködtem a lelőtt-lámpa-sötétben hogy |
testemen a romlás zöld penész-szigeteivel |
a vér visszhangzó csatornáiból |
üszkös orral mennydörögtem |
lenyúzott keményre szárított |
csecsemőket kerékvető-kőhöz vagdosó |
tengerek folyók síkságok hegytetők |
lakóinak egymást-kaszabolását |
nem akarok a hús-csont-izom-agyvelő-őrlő gépek |
így a fekete lukas égboltozat |
|
|