|
Minél tovább ettek az évek, annál többet faltam föl a világból. Ez a század világ-zabálás! De nem esett jól, amit megettem. Legjobb volna tartóztatnom étvágyamat, világböjtöt fogadnom. Csakhogy ki tud meglenni szeretetvágy és megváltásvágy nélkül? Gyerekkoromban az emberekben a lázadó angyalok, félistenek képmását láttam. Rabot, kit Prometheuszként ehhez a világhoz láncoltatott az isten. Prometheusz azonban autón jár, televíziót néz. Magában betegeskedik a nagyvárosok ember-horhosaiban. Még jobban megtanult ölni, csalni, hazudni. Holnapra elmenekül előle a természet. Elmenekül a levegő, a föld, mely teremni, gyümölcsözni tud. Csak sziklák maradnak, vöröslő csillagok az égen, a sziklákkal szemben. És ahova belépek, a csecsemők gipszmintákként hevernek majd a házak padlóin, ablakmélyedéseiben. |