Ádám és Éva a civilizációban

 Szép volna ez a szeptemberi est,
(a hegyek és a fák körvonalain elvághatnám
 a kezem)
 ha nem olyan civilizációban élnék,
 hol sötét, láthatatlan öklök
szétverik az elhurcoltak lenyírt fejét,
 eladják a férfi vesszejét
 és a nő csiklóját; rakétával lövik le
 a kis Tell Vilmosok fejéről az almát
és a mítoszok Ádámja-Évája
 televízió-képernyőt feszít mellkasába,
 szívük egyre ritkábban-gyöngébben
 rebben
 a világmutató fémüveg-gép súlya alatt,
 és egy napon, ha már nem tudnak
 megszólalni, nem látják
az ernyő müanyag-holdjait sem,
 isten egymásra-dobja
 megmeredt
 testüket, ahogy favágók
 a hegyek hasadékában talált redves,
 kéregtelen rönköket.



Hátra Kezdőlap Előre