amit nem ismersz, istenem? |
| megsejtesz, a szerelem égetését |
| lemeztelenítőbb halandóságomat |
| se szenvedheted meg olyan |
| ahogy nekem a Nagy Törvény |
Az idő fű-hullámain úszó fiatalok nem lesznek |
| de az öregek öregebbé töredeznek; |
Ádám és Éva inkább minden |
| csak az egymásból-gyújtott oltár |
Mert nem érted a mi vonagló szívünket, |
| a dombok, a félredűlt fák |
beleszakadnak a folyómederbe |
| és a szerelmi oxigénhiány, |
|
|