| boldogtalanságomban jó látni |
| mivel süti a nap, naívan azt érezheti, |
| hogy az élet semmi egyéb, |
| mint nyár és virágbomlás, |
| akkor sem, ha letör a szél |
| Ha nem hinném, hogy isten |
| ezek a kis kelyhek táncolnák a szemembe, |
| mikor júliusban a bimbók százait kikölti |
| és újra meg újra lepörzsöli |
|
|