Hej siposok, hej, barlangfestők, |
valami nem tud belőletek kiszakadni, |
|
hej, költők, valami a kavargásban, |
sós vízpermetben lentmarad, |
|
vérünkben az emlékezhetetlen emlék |
|
amihez vak a szemünk, csonka a kezünk, |
ti legdurvábbak és legkényesebbek, |
|
azt a tiszta képet, azokat a fény-cikkanásokat |
nem lehet a fejünk áradatából kiszabadítani, |
|
letesszük hullámtaréja előtt |
a dobot, becsukjuk az írógépet, |
|
hej, húr-ütők, hej, kőszellem-faragók, |
hajunkat vonyítva fújja a százemeletes házak felé a szél. |
|
hej, költők, hej, dombos hasú férfiasszony-istenek, |
hej, siposok, hej, barlangfestők! |
|
|