Kristályok
Legtitkosabb vágyainkról nem merünk
beszélni. Ülünk, míg a hó
szakadása ősidőkből való
kopár
tájat nyit ki agyunkban. A mocsár
szélén pattogó
harmincezer éves fenyőtűz
helyett
egy vergődő-lángú gyertyát
nézünk,
mert megöltük
szerelmünket.
Gyilkosok vagyunk
és meggyilkoltak.
A hirtelen rohamozó
szél havat kap
föl és hideg,
hideg
gúlát
rak a hosszú karmainkra ömlő kristályokból.
