A tiszta hívás II.
Öreg vagyok,
most csontnak beszél a csont.
Ez a tiszta hívás.
Nem hallatszik más csak azok a szavak,
miket önmagának
mond fa és homok.
A folyó is tiszta most:
egy nagy,
fehér-ollós rák
csápozza alján a szétrebbenő
növendék-halakat.
Meg se moccanok.
Egész testem fehér
szakadékú csönd
az utolsó igék előtt.
