| Utópiánk végülis olyan lett, |
amilyen saját természetünk: |
| mindent megváltásra-bízó, |
|
Leginkább mániás. Évtizedek |
| árvizei után is ugyanazokat |
| a folyamszabályozási rögeszméket |
|
| Üldözési mániája mégis a leggyilkosabb: |
| fél minden napfölkeltétől, |
egyéniségtől, véres-varázsos művészettől, |
| kígyózó gyökér-szenvedélytől. |
| A szabadságot, akár isten, |
| nem tudta megsemmisíteni, |
| elfogadni: belegubancolódott, |
| Trombitája még ott villog |
| de már nincs tüdeje, hogy megzengesse. |
Magunkat sem szeretjük többé. |
|
| Mi lehet abban a mozdulatban |
| mikor egy holttestről letépjük |
|
|