Tegnap, ahogy feléje utaztam |
(mintha sötétbarnák lettek volna |
a villamosok, autóbuszok, a földalatti lépcsői), |
megszólalt egy hang (azelőtt is hallottam |
éjszakánként vagy reggel, mikor |
A kisfiam énekelte vadnyúl-szemekkel, |
| mellette a magnetofon előtt. |
| Nem tudtam a csengőgombot |
| sem: a sejtjeim változtak |
hangokká, míg az ujjam megmozdult, az ajtó |
|
|