A szilvafa

 Miért terem a görbe szilvafa,
a félig-legázolt,
 a felkötött karú,
 a sebbel és mézga-könnycseppel
 ékszeres kérgű?
Ott sóhajtozik a volt Szent Imre-pusztán,
 hol sejtelem-időkkel előbb
 a méhes állt, nem messze a gémeskúttól,
 remegő szügyű
 lovak jártak oda inni,
 a kazal mögött
meleg tojásokat szedtem össze reggel.
 A tanyát széttúrták
 a földgyaluk,
 a tisztaszoba agyagából egy
 mályvarózsa
 bólogat. Kukoricák
menetoszlopai csörömpölnek a Marcalig.
 A szilvafa
 dereka kicsit fölemelkedett a földről,
 hova a hernyótalpak letaposták.
 Most itt az ősz,
lógnak rajta az érett,
 parasztkötény-kék szilvák.
 Sehol
a pajta, a gádoros, szőlőindás ház,
 méhzümmögés, marhabőgés.
 Száraz szél jön-megy az ágain,
tépi öregasszony-leveleit,
 nemsokára
 belevágja baltáját a tél.
 Nem törődik
 a fákkal és az emberekkel az ég.



Hátra Kezdőlap Előre