Őszi kert

Nem nézem már,
csak ezt az őszi kertet,
 valami megtörténik itt a fű fölött,
 nyáriorgonák alatt:
 virág és bokor
 leszek,
mire este, este jön s a nyugatra
 csúszott nap
 aranya szemembe fagy.
 Nincs más menekvés a semmiből:
 ez az éhes-zöld gyöp,
 sárga-bíbor fügék
 az ágon, a fal előtt borzolódó
jegenye óriás rókafarka,
 de már minden árnyékban, lelkem,
 minden nyugalomban,
 halálban.



Hátra Kezdőlap Előre