Őszi kert
Nem nézem már,
csak ezt az őszi kertet,
valami megtörténik itt a fű fölött,
nyáriorgonák alatt:
virág és bokor
leszek,
mire este, este jön s a nyugatra
csúszott nap
aranya szemembe fagy.
Nincs más menekvés a semmiből:
ez az éhes-zöld gyöp,
sárga-bíbor fügék
az ágon, a fal előtt borzolódó
jegenye óriás rókafarka,
de már minden árnyékban, lelkem,
minden nyugalomban,
halálban.