| az a domb, ahol születtem, |
| milyen hullámosan szaladt át rajta a fű, |
| milyen magasba lőtte tövéből a két jegenyét, |
most már csak egy homokbánya, |
| már csak a port rakja ott kupacokba |
| csak az arcom vonul ott éjszaka: |
| vonalakat szántva a földbe, |
| amíg az a hold-fehér arc, |
|
|