4. Színházi poézis

– Titkos költők –

Van egy munkatársunk, aki mindig lehetetlen interjúkon töri a fejét. Hol Krügerhez akar utazni, hogy megtudja a véleményét Draga királyné esetéről, hol Balogh Dömét akarja nyilatkozásra bírni a monarchia külügyi vámpolitikája felől.

Ennek a férfiúnak támadt a minap ismét az a gondolata, hogy ő meginterjúvolja a nagyváradi színház tagjait, hogy hogy érzik magukat az első szezon végén…

Talán meg is történt az interjú, melyért majdnem Krügerhez küldtük a szerencsétlen ötletű férfiút. Persze szóba sem jöhetett a leközlése. Elvégre túlságosan jól aligha érzik így hónap végén magukat a múzsák a színház táján, attól a csekélységtől el is tekintve, hogy valamennyi színházi interjút munkatársunk saját maga gyártotta… Színházi barangolásainak mégis volt némi eredménye. Kérdéses, jobban mondva: interjús munkatársunk ugyanis fölötte nem diszkrét ember, s így látogatásai alkalmával néminemű diszkrét írások ragadtak a kezéhez.

Lapozgattunk a vegyes parfümű levélkék között, s megdöbbenve észleltük, hogy mennyi versíró ember él itt Nagyváradon, s milyen nagy poézist fogyaszt a színház. Íme az első levél is itt felül – vers. Így hangzik:

Levél

Blahánénk, Barbink, csalogányunk,
A mi szemünkben legnagyobb,
Igaz vajjon, hogy fáj a lelked
A táj után, mit elhagyott?…
Mondd: nem igaz. Hisz a te lelked
Ihletet, lelket itt kapott.
Ha valaha tán el is válnál,
Meglásd, a lelked itt hagyod.

Nyolc sorú jóslat – aláírás nélkül. Mindenki sejti, hogy Székely Irén kapta. A vers középminőségű: Tisztes polgári állású Szigligetista írhatta…

Vérpiros a papír, melyen a következő versecske díszeleg:

Katonának nem jó lenni,
Mert sokszor kell messze menni,
Lóra ülni nehéz kedvvel,
Égő, meleg szerelemmel.
De amikor téged látlak,
Katonasor, nagyon áldlak,
A te ajkad nem csókolna,
Hogyha huszártiszt nem volna.

A katonaság és a polgárság közötti jó viszonyra tekintettel nem mondjuk meg, ki kapta meg ezt a kis hadügyi verset.

De itt egy másik:

Szohnerkének

Te vagy a liliomfehérség,
Egy szép álom, mely elrepül,
Te vagy a testet öltött szépség,
Amerre jársz, száz vágy repül.
Oh mint szeretném Heine urral
Fejedre tartanom kezem,
Hogy maradj meg ilyennek mindig,
Tisztának, szépnek édesem.

A vers – mint értesültünk –, a gimnázium önképzőkörén jutalomért is pályázott.

Megható a következő is:

A pénzpiac nagyon drága,
A közélet sivár, árva,
De mióta látlak téged
Bliktri nékem a közélet.
Gyermek lettem, gyermek ujra,
Egy jóságos tündér ujja
Megérintett s ujra élek,
Adjő nyárig, oh közélet.

Hogy ez a kis vers kiről zeng, azt nem a katonaság és polgárság közti jó viszony okából nem áruljuk el. A vers azonban bátran nevezhető a közéleti szerelmi líra szerencsés kísérletének.

Már a költészet más mezejére kalandozik a következő vers, amelyet Kulinyi Mariska kapott. Íme:

Szólnak a harangok,
Valahol temetnek,
Bizonyosan amaz Azrák
Törzsökéből, kik meghalnak,
Ha egyszer szeretnek.
Szólnak a harangok,
Tán nem is temetnek.
Oh bár lennék amaz Azrák
Törzsökéből, kik nem halnak
Bele, ha szeretnek.

A halál eszméjével való vívódás szörnyű kínja gyönyörűen békül ki egy megható sóhajjal e kis versikében, amelynek írója bizonyosan életerős férfiú.

Még egy verset közlünk a sok közül. Ezt már férfi kapta, s így hangzik:

Hozzá

Hajad viharzó, sötét hullám,
Szemed sugáros, enyhe éj,
Kicsiny kezed, parányi szácskád,
Dult arcod csupa szenvedély.
Mikor a szinpadon kacérul
Rám nézel, lehajtom fejem,
Rád gondolok én, primadonnám
És gondolatban – vétkezem.

Önöket meg fogja lepni, hogy ezt a levelet Nyárai Antal kapta. Női akrobata, vagy ki más írhatja, nem sejtjük. Mi nem csodálkozunk rajta, Nyárai is primadonna.

…És ebben a pillanatban el is égetjük a levelet és poémákat. Sajnáljuk, hogy ennyit is nyilvánosságra hoztunk, mert ebben a pillanatban vallja be interjús munkatársunk, hogy ezek a versek éppen úgy készültek, mint a színházi interjúk szoktak. Egytől-egyig falzum.

Nyomdai okok miatt mégsem hagyjuk ki a leközölt verseket, inkább felelősséget vállal érettük:

Dyb.

NN 1901. május 26.

Jegyzetek

4. Színházi poézis. Titkos költők. NN 1901. máj. 26. 4. – Nagyváradi Krónika – Dyb.

Krüger, Stephanus Johannes Paulus (1825–1904): a dél-afrikai Transvaal köztársaság elnöke – Draga királyné esete: Draga, Sándor szerb király felesége azt a hírt terjesztette, hogy „lebetegedés” előtt áll. Minthogy a trón megszilárdításához nagy szükség lett volna trónörökösre, Draga a nővérének akkor megszületendő gyermekét akarta az ágyába csempészni. A gyermek azonban a szülés után néhány nappal meghalt. – Balogh Döme: nagyváradi törvényhatósági bizottsági tag. – Nyárai is primadonna: Nyárai Antal rendkívül hiú ember volt. – Az egytől-egyig falzum-ként közölt versekért felelősséget vállaló Dyb: a cikk rigmusait Ady írta; ennek megfelelően a cikk címét hasznosítva és az egyes darabokat beszámozva került a rigmusegyüttes az alkalmi dalok közé: l. AEÖV II. 78–80.; 415–16.

Mj.: VT (317.)




Hátra Kezdőlap Előre