Van egy munkatársunk, aki mindig lehetetlen interjúkon töri a fejét. Hol Krügerhez akar utazni, hogy megtudja a véleményét Draga királyné esetéről, hol Balogh Dömét akarja nyilatkozásra bírni a monarchia külügyi vámpolitikája felől.
Ennek a férfiúnak támadt a minap ismét az a gondolata, hogy ő meginterjúvolja a nagyváradi színház tagjait, hogy hogy érzik magukat az első szezon végén…
Talán meg is történt az interjú, melyért majdnem Krügerhez küldtük a szerencsétlen ötletű férfiút. Persze szóba sem jöhetett a leközlése. Elvégre túlságosan jól aligha érzik így hónap végén magukat a múzsák a színház táján, attól a csekélységtől el is tekintve, hogy valamennyi színházi interjút munkatársunk saját maga gyártotta… Színházi barangolásainak mégis volt némi eredménye. Kérdéses, jobban mondva: interjús munkatársunk ugyanis fölötte nem diszkrét ember, s így látogatásai alkalmával néminemű diszkrét írások ragadtak a kezéhez.
Lapozgattunk a vegyes parfümű levélkék között, s megdöbbenve észleltük, hogy mennyi versíró ember él itt Nagyváradon, s milyen nagy poézist fogyaszt a színház. Íme az első levél is itt felül – vers. Így hangzik:
Nyolc sorú jóslat – aláírás nélkül. Mindenki sejti, hogy Székely Irén kapta. A vers középminőségű: Tisztes polgári állású Szigligetista írhatta…
Vérpiros a papír, melyen a következő versecske díszeleg:
|
A katonaság és a polgárság közötti jó viszonyra tekintettel nem mondjuk meg, ki kapta meg ezt a kis hadügyi verset.
De itt egy másik:
|
A vers – mint értesültünk –, a gimnázium önképzőkörén jutalomért is pályázott.
Megható a következő is:
|
Hogy ez a kis vers kiről zeng, azt nem a katonaság és polgárság közti jó viszony okából nem áruljuk el. A vers azonban bátran nevezhető a közéleti szerelmi líra szerencsés kísérletének.
Már a költészet más mezejére kalandozik a következő vers, amelyet Kulinyi Mariska kapott. Íme:
|
A halál eszméjével való vívódás szörnyű kínja gyönyörűen békül ki egy megható sóhajjal e kis versikében, amelynek írója bizonyosan életerős férfiú.
Még egy verset közlünk a sok közül. Ezt már férfi kapta, s így hangzik:
|
Önöket meg fogja lepni, hogy ezt a levelet Nyárai Antal kapta. Női akrobata, vagy ki más írhatja, nem sejtjük. Mi nem csodálkozunk rajta, Nyárai is primadonna.
…És ebben a pillanatban el is égetjük a levelet és poémákat. Sajnáljuk, hogy ennyit is nyilvánosságra hoztunk, mert ebben a pillanatban vallja be interjús munkatársunk, hogy ezek a versek éppen úgy készültek, mint a színházi interjúk szoktak. Egytől-egyig falzum.
Nyomdai okok miatt mégsem hagyjuk ki a leközölt verseket, inkább felelősséget vállal érettük:
Dyb.
NN 1901. május 26.
4. Színházi poézis. Titkos költők. NN 1901. máj. 26. 4. – Nagyváradi Krónika – Dyb.
Krüger, Stephanus Johannes Paulus (1825–1904): a dél-afrikai Transvaal köztársaság elnöke – Draga királyné esete: Draga, Sándor szerb király felesége azt a hírt terjesztette, hogy „lebetegedés” előtt áll. Minthogy a trón megszilárdításához nagy szükség lett volna trónörökösre, Draga a nővérének akkor megszületendő gyermekét akarta az ágyába csempészni. A gyermek azonban a szülés után néhány nappal meghalt. – Balogh Döme: nagyváradi törvényhatósági bizottsági tag. – Nyárai is primadonna: Nyárai Antal rendkívül hiú ember volt. – Az egytől-egyig falzum-ként közölt versekért felelősséget vállaló Dyb: a cikk rigmusait Ady írta; ennek megfelelően a cikk címét hasznosítva és az egyes darabokat beszámozva került a rigmusegyüttes az alkalmi dalok közé: l. AEÖV II. 78–80.; 415–16.