|
Eszünkbe jutnak kedves bárgyúságaink napjai. Jusson eszükbe maguknak is, tanító bácsik!…
Az első cigarettafüst nincs olyan édes, mint az első csók, de majdnem olyan édes. Tulajdonképpen a férfi-ember ágaskodik bennünk, mikor azon korban rágyújtunk a magunk félkrajcáros cigarójára, s szívjuk addig, míg helyes és teljes fogalmakat szerzünk magunknak – [a] tengeri betegség minő voltáról.
A váradvelencei gyermekek is így csinálják. Csakhogy ők veszedelmesebb módon. Váradvelencén ma reszketnie kell mindenkinek, hogy esetleg szalmakazal tövében férfiaskodnak e pillanatban a váradvelencei iskolás fiúk. Bűnüket növeli az a férfiatlanság is, hogy nem tudnak várni a vakáció-kiadásig. Igaz, hogy ezt a férfiatlanságot részben enyhíti, hogy kiteszik magukat férfiasan már – a pálca-veszedelmeknek.
Úgy tudjuk, hogy Gerő Ármin azt a választ adta a tanítóknak, hogy utasítja a rendőröket a gyerekek közveszélyes férfiaskodásának meggátlására. Éppenséggel helyesnek tartjuk, hogy a rendőrség is kezébe veszi az ellenőrzés dolgát.
Mert mi ebben a cigarettáskodó, gyerek-férfiaskodásban már veszedelmet is látunk.
A modern élet egész berendezkedése biztosítja a legbivalyabb idegzetű embert is, hogy előbb-utóbb eljut addig a stációig, amit röviden brómstációnak nevezünk most el. Pedig nagy-nagy érdekünk ám, hogy ha mi betegek is vagyunk, majd több egészséggel jöjjenek a helyünkre, kik emitt vagy amott utódaink lesznek.
Ezek a váradvelencei gyerekek s minden mai gyerekek úgy kezdik az életüket, hogy mielőtt megkezdenék, már idegemberekké válnak.* És nevessenek a könnyen ítélkezők – az orvosok nekünk fognak igazat adni –, a mai ifjúság, az úgynevezett egyetemi is azért döbbent meg még türelmes magunkat is logikátlan, fiatalságtalan, beteges viselkedéssel, mert olyankor kezdhették a félkrajcáros élvezetét, mint a váradvelenceiek, s az élet másik ékességét is nagyon mohón és hamar.
Hát kedves emlék lehet mindannyiunknak az első cigaretta emléke, de ugyan ki ne sóhajtotta volna el már közülünk:
– Bár a számba dugták volna az első cigaretta tüzes végét, bár később ittam volna az első pohár pezsgőt, s bár ne siettem volna úgy az első csókkal…
Különösen pedig eszünkbe jut egy régi eset.
Rozmanits Timotheus tanárunk cigarettázáson kapott bennünket, három kis gimnazistát. A mezőn történt. Kedves emlékű piarista tanárunk csak ennyit szólt:
– Holnap délben gyertek fel a szobámba!…
A legerősebb szivart kellett elszívnunk. Fél évig se gondoltunk a dohányzásra.
Mert bölcs dolog ám az: a vétkezőket avval lakoltatni meg, amivel vétkeznek.
ae.
NN 1901. június 18.
21. A nebulók füstölnek. NN 1901. jún. 18. 3. – Hírek – ae.
* Eredetiben: váljanak
Rozmanits Timotheus: Ady földrajz–természetrajz tanára a nagykárolyi piaristáknál. Ő inspirálta Ady két novelláját (Szép papunk története és Timót pap lemondása).