Nagyszalontán vasárnap leplezik le nagy ünnepségek mellett Kossuth Lajos szobrát. Az ünnep majdnem országra szóló lesz. Nagyváradról is igen sokan fognak az ünnepélyen lenni. A szobor Tóth András munkája. Erről a művészemberről érdemes néhány bemutató sort írni, a nagyváradi közönség alig ismeri, pedig ő már dolgozik a Szacsvay-szobor mintázatán, mellyel pályázni akar, s mely valamikor Nagyvárad valamelyik közterét van hivatva díszíteni. Tóth András kuruc magyar ember, a megihletett magyarok dacos, erős tehetségével. A nagy erejét igazolja, hogy egyszerű iparosból küzdötte fel magát, s hogy a kolozsvári Mátyás-szobor pályázaton Fadrusz, a szintén iparosból lett nagy magyar szobrász mellett ő pályázott legsikerültebb munkával. A nagy tehetségét bizonyítja az is, hogy Debrecenben, ahol lakik, s amelynek földje leghálátlanabb talaj író-művész lelkeknek, ő fokozódó ambícióval, ihletéssel teremt, dolgozik. Az országban már áll egynéhány szobra, melyek közül valóságos szenzációt keltett a selmecbányai honvéd-emlék. E mellett szerény, igen szerény ember Tóth András. Csupa naiv, gyermekes hit és lelkesedés, mint amilyen minden igazi nagy teremtőlelkű művészember. Ami pedig a piaci értékelést illeti, hát Tóth András olcsó ember is. A nagyszalontai szobrot is annyiért készítette el, amennyiért elkapatott fővárosi szobrászok szóba sem állottak volna. Mindeme tulajdonságai mellett pedig mit sem arrogál magának. A leleplezési ünnepeken valósággal elrejtőzik a derék művész, akit szívesen mutattunk be most a közönségnek. Annyira szerény – ami nagy szó ebben a korban –, még csak ordóra sem éhes. Amit különben bajosan is nyerhetne el olyan ember, ki Kossuth és Szacsvay-szobrokat farag kuruc szívvel és érzéssel.
NN 1901. június 20.
26. Tóth András. NN 1901. jún. 20. 4. – Hírek
Adynak tulajdonítottuk – némi óvatos fenntartással a kétes hitelűek közé sorolva – már Debrecenben írt Egy debreceni műteremben c. 1899. júl. 15-i Idem jelzésű, Tóth Andrásról – Tóth Árpád apjáról – szóló cikket is (AEÖPM I.2 519–520.; 861.), mert azonos gondolatok vannak benne az itt jegyzetelt cikkel (mindkettőben a selmecbányai honvédszobrot dicséri). Az ő szava a „művészember” kifejezés, s rá vall a „dacos, erős tehetségével” jelzős szerkezet is.
Szacsvay Imre: a szabadságharc idején Nagyvárad város országgyűlési képviselője volt. Ő írta alá a Ház jegyzője minőségében a detronizáló nyilatkozatot 1849. ápr. 14-én. Ezért Haynau kivégeztette. Szobrát Nagyváradon azonban nem Tóth András, hanem évekkel később Margó Ede készítette el. – arrogál: alap nélkül magának tulajdonít valamit.