44. Irodalom és jusztícia

Athene és Themis hajbakaptak. A veszekedés igen érdekes. Szerencse, hogy akik nem írók, azok most nyaralnak, s akik írók, azok nem szoktak írni, mert máskülönben könyvtárt írnának erről a veszekedésről.

Különösen érdekes, hogy a veszekedésben egy rendkívül gyöngéd nőpoéta s egy szigorú jogtudós az ellenfelek: Fehér Judith és Imling Konrád.

Fehér Judith novellát írt. A novella rosszabb, mint amilyeneket már az ő finom megfigyeléseinek bizonyságai között olvastunk. Aztán meg aligha megfigyelés termette ezt a kis rajzot. A nőpoéta vágyott merész lenni, s vágyott új terekre. Nekieresztette hát a fantáziáját, melyet nőíróknak különösen kell kormányozni tudni, és egy járásbíró családját és igazmondását úgy megfesti, ahogy még nem pofoztak társadalmilag szentnek formált és tartott intézményt finom női kezek. Mert a fantázia kegyetlen hóhér tud lenni.

A nagynevű jogtudós pedig szörnyen kikél a magyar bírói kar ilyetén meggyalázása ellen. Szigorú szavakkal figyelmezteti az írónőt, hogy a török kádik sem lehetnek olyan nyomorultak, mint amilyennek tájékozatlanságból egy magyar bírót rajzol az írónő. De legérdekesebb, hogy a jogtudós tanácsokat ad Fehér Judithnak, hogy miről szabad egy női írónak írni. Persze jogtudósok módjára ajánl napsugarat, kék eget, madárfüttyöt és virágillatot.

Az afférnak vannak tanulságai. Igazsága pedig ez: Fehér Judithék ne csússzanak el a papíron, s fékezzék a fantáziájukat. A világ transzformálásának apostoli hivatását csak addig tölti be az író, míg igaz marad, s csak a szemének és a szívének hisz. Mert erről feledkezett meg egyszer Fehér Judith, hibázott.

De hibázott a jogtudós is. Mert jogtudós létére ő meg a paragrafusok közül csúszott ki, s olyan világba téved, melyet ő természetszerűen nem érthet. Ő a literatúrát még diákkorában hagyhatta ott. Akkor, amikor az irodalomban a madárfüttynél, a judikatúrában pedig a fülemüle-füttynél tartottak. A judikatúra nagyon nőtt, de az irodalom régi maradt, ezt hiszi a tudós jogász? Az írónak mindenről lehet és szabad írnia, de a fönti princípiumok mellett! … Külső és belső igazsággal. És ha véletlenül a Fehér Judith járásbírósága él, akkor Fehér Judith sem hibázott.

Maga az egész affér pedig örvendetes jele, hogy ebben az országban kezd éberebb lenni a közszellem. A legszélsőbb vélekedések is kicserélődnek. Új hitecske arra, hogy leszünk mi még tán valamikor kultúrország…

(ae.)

NN 1901. július 7.

Jegyzetek

44. Irodalom és jusztícia. NN 1901. júl. 7. 5. – Hírek – (ae.)

Fehér Judith (Rosenfeld Bella) (?–1908): Bródy Sándor felesége 1898-ig, ezután kezd novellákat publikálni A Hétnél és az Új Időkben. Itt említett novellája az Új Időkben jelent meg. – Imling Konrád cikke A jog c. szaklapban jelent meg, és a Tiszántúl helyeslően idézi.

Mj.: Ha (49.), AI (68.), PI (I. 153.)




Hátra Kezdőlap Előre