A lapok most egy veszprémi bíró esetével foglalkoznak, kit az igazságügyminiszter illetékes fegyelmi hatósága megkerülésével megalázóan megdorgált, s így bírói méltóságában valóban hallatlanul megsértett. A veszprémi bíró nem a hatalom előtt meghunyászkodó beamterek közül való, s a miniszter eljárása ellen a leghatározottabban tiltakozik, s a méltatlan elbánás miatt a Táblánál panaszt emelt, nagyon okosan. A magyar bírói kar, e páratlanul derék testület, függetlenségén és jogos önérzetén kívül nem sokat nyer állásától. Ahelyett hát, hogy egzisztenciáját is megerősítenék, még függetlenségét is elvenni s önérzetében is megsérteni: egy minisztertől is nagy merészség és impertinencia. A veszprémi bíró esete nem egyedül áll. Sok magyar bíró érzi most a szégyenpírt az arcán a miniszter elbánása miatt. Tudomásunk szerint a nagyváradi törvényszék három bírója kapott a veszprémihez hasonló jogtalan és meg nem érdemelt miniszteri dorgatóriumot. Hisszük és várjuk, hogy a veszprémi bíróval együtt tiltakozni fognak a nagyváradi bírók is. De tiltakozni fognak az összes inzultált magyar bírók. Ebben a példátlan rosszul kormányzott országban az igazságszolgáltatás, a magyar bírói kar deréksége a mi egyetlen hitünk és pajzsunk. Ezt a hitet akarja megrendíteni az igazságügyminiszter. Résen fogunk állni, s nem engedjük, hogy a korlátoltság romboljon ott is, ahol építésre van legnagyobb szükség!
NN 1901. július 12.
48. Miniszter és bírák. NN 1901. júl. 12. 4. – Hírek
Ezt és az 50. sz. cikket azonos kéz írta. Erre vall egy mondat csaknem szó szerinti ismétlése a két cikkben. „Ebben a példátlan rosszul kormányzott országban…” – írja ebben a cikkben, míg az 50. számúban „Ebben a legrosszabbul kormányzott… országban”. Továbbá a mindkét cikkben azonos értelemben előforduló „hit és pajzs” kifejezés. Mint föntebb írtuk, Ady bejáratos volt a törvényszékre, és barátságban volt sok híres nagyváradi ügyvéddel is. Innen lehetett jólértesültsége. Egyébként mindkét cikknek az egyéni szabadságjogokat védelmező hangja és stílusa is Adyra vall.