Úgy vélekedünk, hogy majdnem egy óráig tartó vita után sem sikerült a bérkocsik dolgában valami nagyobb eredményt elérni a város atyáinak.
Hogy nem sikerült, annak megvan az oka. Az, hogy a bérkocsisok[ról] voltaképpen nem sok szó esett a vitában. A szónokok akadémikus igazságokat hangoztattak, s szinte furcsának tetszett nekünk, hogy a bérkocsik kérdésében akarják eldönteni, hogy melyikük a liberálisabb. Ilyenformán e sorok írójának pikáns látvány volt Komlóssy Józsefet például a szélső liberalizmus védelmében látni, holott Komlóssy Józsefet itt, Nagyváradon nem szokták meg hasonló szerepben látni. De azért – mind privát vélekedések ezek – alapjában s végső szentenciaképpen jólesett nekünk nagyon, hogy ilyen nagy vitát keltett – a bérkocsik dolga. Méltóztatik ebből sejteni, hogy mi ezúttal más valamit értünk a bérkocsik dolgának. Jólesett nekünk azt látni, hogy sokan rájöttek már arra, hogy nem mindig bagatell dolog, amit a nem gondolkozó tábor általában csekélységnek hisz. Hajh, sok minden másképpen volna ebben az országban, ha rájönnének arra, hogy nem minden értéktelen, kis dolog, mert a dédapáink is annak tartották, s nem minden szent, nagy és sérthetetlen, csupán csak azért.
És hála a bérkocsitulajdonosoknak, hogy nekünk alkalmat adtak az igazság elmondására. Aktuálisabb igazság – mert az igazságokban is az aktualitás a legértékesebb – alig van ennél.
Hisz az a kétségtelenül retrográd irány, mely most ezt az országot dirigálja, éppen azt a hibánkat használja föl, hogy bizonyos kicsi dolgokat előkelően lenézünk, s bizonyos kicsi dolgok bármily fordulása nem érdekel bennünket. Ezekre a kicsiny dolgokra aztán rátelepszik a reakció, mely nem olyan rátartó, mint mink vagyunk, s egyszerre csak azon vesszük észre magunkat, hogy a gyékény legszélén ülünk.
Mi hát igen örülünk, hogy jeleit látjuk a régi beteges előkelőség levetésének, s hogy igen érdekel már bennünket a – bérkocsik dolga is.
Sohase volt nagyobb szükség, mint ma van, ügyelni a legjelentéktelenebb kicsinységre is.
A bérkocsik és a közönség nem kapnak több baksist, illetve jobb és olcsóbb kocsikat a városatyák vitája után sem.
Azt sem állítjuk, hogy éppen a bérkocsik dolgában olyan nagy ok lett volna az aggodalmaskodásra. De nagyon-nagyon örülünk, hogy az aggodalmaskodás megszólalt, hogy belenézünk a kicsi dolgok állapotába is, s hogy foglalkozunk
– a bérkocsikkal már. Éppen a tizenkettedik órában. Mert nagyobb gyorsasággal rohan a magyar társadalom a középkorba, mint a legjobb lovú bérkocsi!…
NN 1901. július 13.
51. A bérkocsik dolga. NN 1901. júl. 13. 4. – Hírek
A jelöletlen cikk sok gondolati és stiláris jellegzetessége Adyra vall. Pl. egy jelentéktelennek látszó ügy általánosítása az országos politikára vagy ilyen stílusfordulatok, mint a hátravetett birtokosjelző („jeleit látjuk a régi beteges előkelőség levetésének”), és a kiélezett befejező mondat mind-mind Ady szerzőségét támasztja alá.
Gerő Ármin, nagyváradi rendőrkapitány javaslatot terjesztett a városi tanács elé, hogy mivel sok a bérkocsi, számukat százban limitálják, és addig új engedélyt ne adjanak ki, amíg a bérkocsik száma le nem apad százra. A tanács a javaslatot elvetette. Ezt a határozatot a bérkocsisok megfellebbezték a városi törvényhatósági közgyűlésnél, ahol nagy vita zajlott le a „numerus clausus” körül. Komlóssy József gazdasági tanácsos felszólalásában dicsérte a tanács elutasító határozatát, amely úgymond – liberális szellemet árul el.